Tényleg érdekes. Nekem az tetszett, amikor Brokelle legalább 500 karakteren keresztül azt ecsetelte, hogy a bloggerek egyformák, tehát különböznek a többiektől, vagy valami ilyesmi.

Ja, és hogy senki se unatkozzom, hoztam egy überszar rémtörténetet (comic sans ms-sel, of course). Az alvadt véres résznél elkezdtem hangosan/debilen röhögni, lefordultam a székről, lefejeltem az asztalt, és bebasztam a fejem a parkettába. Oszt' erre bejön apám, kérdezi mit csinálok. :D

Tessék szörnyülködni:
Az erdőben futok. Félek. Egy férfi követ, egy véres balta a kezében. Köd uralkodik mindenhol. Megbotlok. A férfi egyre közeledik. Én próbálok felállni, de nem megy! Félek. Már itt van a hátam mögött, meglendíti a baltát. Minden olyan hirtelen történik, nem tehetek semmit. A baltát a lábamba vágta.
Felébredtem. A lábamon volt egy vágás. Kimentem, hogy szerezzek valamit amivel elállíthatom a vérzést. Szörnyű érzés volt. Nem mertem aludni, ki is mentem a konyhába kávét főzni. Remegő kézzel fogtam a bögrét és kortyolgattam. Nagyon ideges voltam, nem értettem mi folyik itt. De hisz ez csak egy álom volt, vagy több volt annál? Olvastam egy rémtörténetet, nem tudom igaz volt-e, de nagy hatással volt rám egy lányról szólt, akit az álmai öltek meg. Hátborzongató. Félek. De nem maradhatok örökké ébren. Abban a történetben a lány a barátnőjét kérte meg, hogy ha valami furcsát lát ébressze fel, nekem is ezt kéne tennem? De hisz ez hülyeség! Őrültnek néznek majd. Mindegy megpróbálok aludni. Lefeküdtem az ágyba, remegtem, nem voltam képes aludni. Kerestem egy altatót, nagyon rossz érzésem volt, de bevettem.
Minden elhomályosodott. Az erdőben futok. Félek. Egy férfi követ, egy véres balta a kezében. Köd uralkodik mindenhol. Megbotlok. A férfi közeledett, de most nem lendítette meg a baltát, egy ütést éreztem a fejemen.
Kinyitom a szemem, egy szobában vagyok, de ez a szoba... Ez a szoba... De hisz ez tele van halottakkal. Kicsi gyerekek is voltak köztük. A fejüket egy kis hús cafat tartotta. Szörnyű látvány volt, ahogy nézem megpillantom a barátnőmet is, ő is halott! Már nem értettem semmit! Sírva oda mentem hozzá. Ott feküdt élettelenül, egy vágás a nyakán. Az egyik füle hiányzott. A hányinger kerülgetett. Becsuktam a szemem. Majd ajtó nyitódást hallottam. Kinyitottam a szemem, a férfi állt az ajtóban. Nevetett. Azt a gúnyos nevetést sose felejtem el, szörnyű volt. Egyre közeledett felém, én nem tehettem semmit. Meghallottam valami hangot, kezdett eltünni minden.
Az ágyamban voltam. Fellélegeztem. De valamit tennem kell! Felhívom a barátnőmet, ő segít nekem. A mobilom az éjjeliszekrény tetején. Lemerült, hát persze, ilyen az én szerencsém. Kivánszorgok a nappaliba. A TV tetején volt az 1000 éves mobilom, de most ez is tökéletes. Tárcsázok. Kicsöng...Kicsöng...Kicsöng...Kicsöng... Mivel itt lakott az utcánkban gondoltam átmegyek hozzá. Gyorsan magamra kaptam valamit és elindultam. Nagy nyüzsgölödés volt, pedig még csak hajnali 1 volt! Ilyenkor még alszanak a legtöbben. Siettem. A barátnőm házánal rendőrök. Én oda szaladtam.
-Mi történt itt?
-Halál eset történt.
-Ki halt meg?
-Még nem tudtuk azonosítani, Ön tudná?
-Megpróbálhatjuk.
Felkészültem. Nem leszek rosszul. Nem leszek rosszul. Nem leszek rosszul...
-Ismeri?
-De hisz ez a barátnőm?!
Ott feküdt élettelenül, egy vágás a nyakán. Az egyik füle hiányzott. A hányinger kerülgetett. Becsuktam a szemem. Ekkor eszméltem fel, az álmom...
-Tehát akkor megtudná mondani a nevét?
Nem válaszoltam. Bementem a házba. Ott volt az a férfi! Gúnyosan nevetett.
-Itt a gyilkos! Kapják már el!
Nagyon furcsán néztek rám. Majd nyugodtan folytatták a beszélgetést.
-Te rohadék megöllek!
Neki futottam. Hirtelen eltünt. Neki mentem a falnak. A végén a diliházban kötök ki...
Bevettem az altatót. Lefeküdtem. Lassan elhomályosodott minden. Újra ott voltam. A férfi velem szemben állt. Még mindig nevetet. A baltája a földön hevert. Leült velem szembe és elkezdet beszélni. Nem értettem mit mond, a hangja nem volt evilági, nagyon furcsa volt és mintha...mintha latinul mormolna valamit, vagy nem is tudom. A szeme vörös lett. Nagyon féltem. De nem akartam megvárni, míg ő cselekszik. Felálltam, ő meg se mozdult. A balta felé vettem az irányt. Megfogtam a baltát. A férfi még mindig nem mozdult. Oda mentem és meglendítettem a baldát. Még mindig nem mozdult. Belevágtam a nyakába. Alvadt vér folyt ki. Majd gúnyosan nevetett.
-Tőlem nem szabadulhatsz meg SOHA!!!
Na nekem ennyi is elég volt. Kifutottam az ajtón. Az erdőben találtam magam. Az erdőben futok. Félek. Egy férfi követ, egy véres balta a kezében. Köd uralkodik mindenhol. Megbotlok. Felnézek és ott volt a férfi. Ekkor felriadtam.
Felültem az ágyban. Még mindig hallottam a gúnyos nevetését! Ezt nem bírom. Kimentem a házból. Csak mentem, nem tudtam hova, de valami vezényelt, valami belső hang, vagy nem is tudom mi, de mentem. Egy liftem vagyok, a 10. emeletre tartok. Kinyillik a lift ajtaja. A tetőtérre megyek. Lenézek. Nagyon magasan vagyok és ez a gúnyos nevetés!
-Tőlem nem szabadulhatsz meg SOHA!!!
De megszabadulok tőle örökrek! Ekkor olyat tettem, amit sose bocsátok meg magamnak, de megtettem, azt hittem én győzök, nem számítottam erre, azt hittem én győzök, nem számítottam erre, azt hittem én győzök, azt hittem én győzök, azt hittem én győzök...